Minden egyedi fűtési rendszer tulajdonképpen egy kis "hőerőmű", amely a megtermelt energiát a fűtendő helyiségben valamilyen módon átadja a levegőnek. Ebből adódóan minden fűtési rendszernek három fontos eleme van: a hőtermelő berendezés, amit általában kazánnak nevezünk, a hőtovábbító berendezés, a szükséges csővezetékek, illetve a hőleadók, a konvektorok, a padlóban megbúvó fűtőcsövek, vagy a radiátorok.

A rendszereket több szempont szerint is osztályozhatjuk.

A hőenergia előállításának helye szerint beszélhetünk egyedi, központi és távfűtésről.

Egyedi fűtésről akkor beszélünk, amikor a hőtermelő és hőleadó funkciót ugyanaz a készülék látja el. Ilyen például szilárd tüzelés esetén a cserépkályha, a kandalló, gázfűtés esetén a konvektor. Ezek egyik praktikus előnye, hogy csak abban a helyiségben "kapcsoljuk" be a készüléket, ahol fűteni akarunk, gyengéje viszont a nehézkes szabályozhatósága és a meglehetősen rossz hatásfoka.

Központi fűtésnél a felmelegített fűtővíz csővezetéken keresztül jut el a hőleadókhoz. A központi fűtések lehetnek radiátoros, padlófűtéses illetve vegyes rendszerűek. Az új építkezéseknél talán ez a fűtés a legnépszerűbb, ezért erről külön, részletesen is szólunk.

A harmadik változat, a távfűtés esetén, igen nagy teljesítményű kazánok segítségével állítják elő a hőt, amelyet sokszor földbe süllyesztett, vagy levegőben vezetett csővezetéken keresztül (sajnos sokszor nem jó hőszigeteléssel ellátva) juttatnak el a, lakótelepekre és onnan a lakásokba. Ennek a rendszernek a hátránya, hogy nehezen szabályozható, viszont előnye az egyszerű karbantartás.

A központi fűtés

Ahogyan mondani szokták "induljunk a kályhától"! A fűtőkészülékek lehetnek szilárd, olaj, villany vagy gáz üzeműek. Ezek közül napjainkban - kényelmességük és ma még viszonylag kedvező áruk miatt - talán a gáz üzemű fűtőkészülékek a legnépszerűbbek. A boltokban meglehetősen nagy választékban kaphatók állókazánok, illetve fali készülékek. Az álló kazánok többsége öntöttvasból készül és csak a hozzá csatlakoztatott melegvíztárolóval alkalmasak melegvíz készítésre. A fali készülékek sorában léteznek kombi változatok, amelyek fűtésre és melegvíz készítésre egyaránt alkalmasok, illetve csak fűtésre szolgáló változatok, amelyekhez egy úgynevezett indirekt fűtésű melegvíztároló csatlakoztatásával nagy mennyiségben lehet használati melegvizet előállítani.

A modern gázkészülékek magas hatásfokúak és energiatakarékosak. Az energiatakarékosság például abban is kifejeződik, hogy a készülékekben nincs állandóan égő gyújtóláng, azt csak akkor gyújtják be az elektromos szikrák, amikor a kazán működésére szükség van.

A készülékek között megkülönböztetünk kétpontos és folyamatos szabályozásúakat. A kétpontos készülékek akkor kapcsolnak be, amikor a szobai termosztát hőigényt jelez, ilyenkor a készülék mindig az előre beállított teljesítményen (lángnagysággal) dolgozik, amíg le nem kapcsol. A folyamatos szabályozású készülékek figyelembe veszik mind a tényleges, mind a termosztáton beállított, kívánt hőmérsékletet, s amennyiben a különbség nagy, a készülékek nagy teljesítménnyel kapcsolnak be, amikor az érzékelt hőmérséklet különbség kicsi, csak kisebb teljesítménnyel fűtenek.

Fűtő testek

A központi fűtések hőleadói meglehetősen különbözőek lehetnek. Gyártanak radiátorokat, amelyek készülhetnek öntöttvasból, acéllemezből vagy alumíniumból, de ismertek fal- és padlófűtések is.
Nagyon fontos megjegyezni, hogy a padló-, illetve falfűtés esetén a fűtővíz hőmérséklete maximum 40 °C lehet. A helyzetet az komplikálhatja, ha vegyes fűtést - azaz a radiátoros és a padlófűtést kombinálva - alkalmazunk. Amíg a radiátorok 60-80 fokos vizet is "elfogadnak", a padlófűtés esetében a 40 Celsius fokot szigorúan be kell tartani. A különböző fűtővíz hőmérsékleteket meglehetősen bonyolult szabályozással lehet csak biztosítani.

A fűtővizet a mai modern technológiákban réz, bevonatos réz illetve műanyag csővezetékek segítségével keringethetjük a fűtési rendszerben.

A szabályozás "tudománya"

A fűtésünkhöz szükség van valamilyen szabályozásra is. Megkülönböztetünk szobai termosztátokat, helyiséghőmérséklet-szabályozókat és időjárásfüggő szabályozókat.

A szobatermosztátok mérik a helyiség hőmérsékletét, és csak ki-be kapcsolják a fűtőkészüléket, a helyiséghőmérséklet-szabályozók is mérik a szoba hőmérsékletét, de a készüléknek - azon túl, hogy ki-be kapcsolják -, azt is jelzik, hogy mekkora teljesítménnyel kell működnie. Az időjárásfüggő szabályozók a külső hőmérséklet függvényében változtatják a fűtővíz hőmérsékletét. Ezek igazi előnyeiket az úgynevezett átmeneti fűtési időszakban, például késő ősszel, illetve a kora tavaszi napokban "csillogtatják".

Tervezéskor a szükséges fűtési teljesítményt a téli -13÷ -15 °C -os fagyokra számolják ki. Például ha egy családi ház teljesítményigénye tervezési hőmérsékleten 24 kW, ezen a hőmérsékleten - radiátoros fűtés esetén - a fűtővíz hőmérséklete 70-90 °C-os is lehet. Amennyiben a külső hőmérséklet csak +3 °C, akkor a lakás szükséges melegét 45-50 °C-os fűtővíz is biztosítja. Ha vegyes fűtési rendszert tervezünk, akkor a radiátorokban és a padlófűtésben különböző fűtővíz hőmérsékletet kell biztosítanunk. Ezt optimálisan csak egy időjárásfüggő szabályozással tudjuk megvalósítani, persze különböző keverőszelepek beiktatásával.

Abban az esetben, ha egy készülék teljesítménye megfelelően illeszkedik a fűtendő épület hőigényéhez, akkor (ház esetén) az optimális, energiatakarékos megoldás az időjárásfüggő szabályozás.

Amit a fűtésről tudni érdemes:

• Tanácsok Építkezőknek
• Korszerű fűtési rendszerek - Gondolatok a fűtéstechnikáról
• Sugárzó fűtési megoldások
• A napenergiáról általában
• Mi is az a geotermikus hőszivattyú?